"VTM avagy a Jedi program első állomása
Szóval beiratkoztam a „Jediképzőbe”! Bélával átbeszéltük az idei terveimet és kisebb módosításokat hajtottunk végre, hogy ne haljak bele a 2018-as szezonba. Szerinte az idei versenynaptáram felért egy öngyilkossági kísérlettel. Pár apróbb állomást el se mondtam neki, azokat magamtól kihúztam. Az első módosítás az UTH-t érintette: átneveztem a Szentendre Trail-re. Szerencsére pont azokon a versenyeken versenyezhetek, amiken szerettem volna. Így extra lemondásokkal nem jár az új naptár.
De kanyarodjunk vissza a VTM-hez. Reggel 5-kor indult a Mecsek Maraton Team pécsi különítménye (Zsani, Norbi és Gergő). Az ilyen utazások mindig jó hangulatban telnek, ez most sem volt máshogy, végig beszélgettük az utat. Egész jól sikerült titkolnom, hogy feszültebb vagyok, mint máskor. Talán csak Norbi vette észre, Ő rá is kérdezett, hogy izgulok-e? Én persze rávágtam, hogy nem, hiszen ez már a 4. VTM-em lesz. Anno a VTM volt az első Terepfutás.hu által szervezett versenyem és akkor egyből sikerült egy 4. helyet összehoznom. Amit 2016-ban megismételtem és 2017-ben még hozzájött egy 5. hely. Amúgy az elmúlt 3 évben, egyszer sem álltam Csanya dobogóján, biztos azért, mert verseny közben azt kiabálták, hogy „Te vagy a negyedik!” Szóval nem nagyon lett volna min izgulni. De én mégis izgultam, hiszen Béla megmondta a tutit: 160 és 172 között kell tartanom a pulzusom végig a versenyen. Fura érzés volt, hogy elveszi a legegyszerűbb kifogásomat, hogy miért nem jött össze már megint a verseny. Hiszen, ha betartom, akkor nem tudom elfutni az elejét.
Közben meg is érkeztünk a versenyközpontba, ahol egyből ismerős arcokba botlottunk. Ez az egyik ok, amiért nagyon szeretek versenyre járni. Szeretem ezt a közösséget. Összefutottam Nyakas Gabival és Csanyával. Mindkettőjüket a pálya állapotáról faggattam, mert szokásos módon nagy volt a dilemma, hogy a Dynafit Vertical Pro, vagy a Feline Sl cipőre essen a választás. Végül az esti fagy (tehát elvileg nem lesz akkora sár, így nem kell sárcipő) és a szép színe miatt a Vertical-t választottam. Viszont a rövidnadrágot elengedtem és felavattam az új Dynafit TRANSALPER LIGHT DYNA-STRETCH hosszúnadrágomat, ami hihetetlenül jól vizsgázott. Én nem nagyon éreztem még ilyet nadrágnál, olyan érzés volt, mintha nem lenne rajtam semmi, a súlya egy papír zsebkendővel megegyező, nagyon jól szellőzik, de mégsem fáztam benne. Felül MMT mez szélmellény és karszár. Mivel gyors verseny és nem volt meleg, így zsákot nem akartam vinni. Tehát a Compressport új Pro freebelt-jét húztam fel. Erről már írtam régebben, hogy miért szeretem nagyon, de az ismétlés a tudás atyja. Ez az öv az egyike azon kevés multi funkciós dolgoknak, amiknek értelme is van (elfér benne egy 6- és egy 3dl-es kulacs, a géljeim, a telefonom, papír zsepi a nehezebb pillanatokra és még rajtszámtartó is van rajta). A Fénix 5x-en rajta a pálya, beállítva a pulzusriasztás és kikapcsolva az autó kör. Jöhet a rajt!
Jött is! Szokásosan együtt rajtolt a maraton és az ultra. Rév Bazsi úgy kilépett, hogy egy pillanatra azt se tudtam, mi van, de csak Szaszától akart egy jó képet magáról. Mivel mellé futottam, így közös kép lett az újdonsült kétszeres csapattársammal (hiszen Őt is a Béla edzi és már Mecsekes is). Pár kanyar a faluban és irány az erdő. Hogy őszinte legyek, azt hittem itt már a fél mezőny előttem lesz, hiszen, nem nyomhatom nyélen, de valahogy mégsem ez történt. Hajduska Balázs és Zoka ment csak előttem. Érdekes érzés volt! Már azon gondolkodtam, hogy mindenkinek ez a pulzus van megadva, vagy miért nem hagynak már le?? A fura gondolataimmal és a pulzus tervre koncentrálással szépen telt az idő. Közben egy kisdolognak köszönhetően ketten elmentek mellettem, de ez most inkább picit meg is nyugtatott, hiszen nem toltak hátulról. Csak az billentett ki belőle, amikor rám kiabált valaki, hogy „Balázs nem arra!” A gondolataim és az órám nagy pulzusos kijelzője miatt nem vettem észre egy éles jobbos kanyart. Sebaj, átvágtattam az erdőn egy kicsit magasabb pulzussal, és beálltam a 4. helyre. Komoly kihívás volt le- és felfelé is bent maradni a zónában. De működött, hiszen feltűnt előttem 2 ember, akiket utol is értem és el is mentem mellettük, pedig nem léptem ki a megadott zónámból. A lábaim szépen pörögtek, a pálya messze nem volt olyan sáros, mint amire számítottunk, fagyott és enyhén saras szakaszok váltogatták egymást. A frissítés jól működött, kb. háromnegyed óránként egy gél, a pontokon összesen csak 2 pohár kólát ittam. Nem figyeltem, hogy hány kilométernél járunk, de vártam már, hogy mikor érnek össze a távok, hiszen onnan már nincs sok vissza. Eljött ez a pillanat is plusz kaptam egy kis szembeszelet is, valamint utolért a Petrov Iván. Így együtt vágtunk neki ennek a szakasznak, úgy bolyoztunk, mintha bringáznánk, de NedyBali egy hosszabb vezetés után kiszakadt. Itt futottam össze Szaszával, aki gyors helyzetjelentést adott, hogy a 3. vagyok és még meglehet a 2. hely. De én azt most esélytelennek éreztem. Na, meg hova ez a rohanás, az örök 4. elégedjen már meg egy 3. hellyel. Hát így is lett. A célból boldogan hívtam fel menyasszonyom, Beát, hogy 3. lettem. Kár, hogy nem volt ott, hiszen 3 év kellett ahhoz, hogy végre a dobogón állhassak. Na, meg ugye most kaptam meg a Kör érmet is, így 3 éremmel a nyakamba indultam haza.
Garmin link: https://connect.garmin.com/modern/activity/2577852231
Tehát elindultam egy úton és nagyon nagy szerencsém van, mert rögtön az első lépésnél kaptam egy pozitív visszajelzést, hogy jó az irány!
A következő versenyem a 100miles Istria Trail Green távja lesz (66km 2490m d+), de ezt csak edző versenyként fogom futni."