2018. - Évértékelés
2018-ra egy futós cél lebegett a szemem előtt: teljesíteni szerettem volna az Ultra Trail Hungary (UTH) 112 km-es távját. A felkészülésem nem alakult optimálisan, bár szinte minden nap futottam, de hosszabb, 25-30 kili feletti futások nem mentek, frissítésem továbbra sem volt tökéletes maraton fölötti távokon. Tekintettel arra, hogy nagyon korlátozottan tudok frissíteni, versenyeken frissítőasztalokat nagy ívben kerülöm, csak reménykedni tudtam, hogy kizárólag a Hammer Solids, Heed, gél és víz elég lesz hosszabb, 100 km fölötti távra is. Mentálisan hatalmas löketet adott, hogy közel sem jó gyomorral is egyéni csúcsot futottam Mátrabércen (7:43). Elhittem, hogy talán lehet mázlim az UTH-n is.
1 Végigedzeni a telet - nem is olyan nehéz, ha adott a cél
A Célverseny (azaz annak indult)
Jött az UTH és valahogy minden összejött. Bár ez volt a célversenyem, a rajtban már nem éreztem idegességét, versenydrukkot, csak úgy ott voltam és kész. 112 km-n keresztül, közel 17 és fél órát futottam valami hihetetlen csodálatos ürességben csupaszított lélekkel, gondolatoktól mentesen. Persze, elfáradtam a végére, de nem volt meghalás. Valahol még frissnek is éreztem magam – talán csak lélekben. Sokan kérdezték, hogy na, de a felénél vagy legalább már Pap-réten azért már éreztem, hogy célba érek, nem? …és nem. „Akkor mit éreztél?” Erre a kérdésre aztán tanácstalanul pislogok. Semmit. Csak mentem. Aztán beértem. (Női 5. hely)
2 UTH cél - Amikor egy dédelgetett álom valóra válik
Akkora cél volt az UTH, hogy ez előző évekkel ellentétben, UTH utáni időszakra semmi tervem nem volt. Előző szezonokban már fél évvel előre megvolt a nyaralós terv: Cortina Trail, Eiger Trail, de idén semmi terv nem volt a nyárra. Ehhez képest úgy zárult az év, hogy vízpartot szinte nem láttunk (maximum tengerszemet 2000 méter fölött), de több hosszabb hétvégét töltöttünk magashegyek közt.
Nyaralás
Az UTH után még versenyről hazafelé jövet kijelentettem, hogy ez most nagyon jó volt, de egy időre nincs több verseny. Egy ideig csak rövidet szeretnék futni. Aztán persze mi történt? Futók kattanása sikeres verseny után: ész nélkül benevez a következő versenyre. Így kerültem fel a Zugspitz Ultratrail 63 kilis távjának rajtlistájára 1,5 héttel a verseny előtt. Kellemes örömfutás volt, mentem, de nem hajtottam ki magam, végül 10 óra 35 perc lett. Női 12. helyre volt elég.
Tekintettel arra, hogy eddigre már annyira rápörögtem a külföldi versenyzésre, egy gyenge pillanatban közöltem itthon, hogy megvan az idei nyaralás is: beneveztem a júliusi Grossglockner Trail 50 km-s távjára. Párommal, Tamással ketten mentünk, a verseny első felében együtt is futottunk, elvégre családi nyaralás van épp. 😊 Nagyon ajánlom a versenyt, nálam a legszebb külföldi alpesi verseny kategóriában Cortina Trail (Dolomitok) pályával holtversenyben első helyezett.
3 Hohe Tauern Nemzeti Park
Hirtelen jött Célverseny
Júliusban egy kellemes nyári napon, amikor már azt hittem, nem is megyek versenyre idén, hiszen nem is férne bele napi 10-12 óra munka mellett komolyabb edzés, kaptam egy üzenetet Bódi Pistitől: „Egyébként nincs kedved párosban menni egy Kört?” Ezen a ponton dőlt el, úgy tűnik nem az UTH lesz az idei legnagyobb kihívás. A Kör… Az első sokk után, hogy ÉN? A KÖRÖN? Persze, bakancslistás, de még nem éreztem magam rá felkészülve. November 3-ára tűztük ki a dátumot. Sok a munka? Kifogás, mindig van idő edzeni, csak akarni kell.
Az augusztusi Pyhrn Priel Trophy Marathontrail (ahol végül sikerült női 3. helyet megcsípni) és az 57 km-s Valamar Trail már egyértelműen A Kör felkészülésről szólt. Sose felejtem el az érzést, ahogy mindenki pihent lábakkal a versenyre készülve várta a startpisztolyt én meg azon a héten már Isten tudja mennyi kilivel a lábamban fáradtan csoszogtam a rajtba. De egy belső mosollyal: „Sára, A Körre készülsz épp.”
4 Pyhrn Priel Trophy Marathontrail - 3. hely
5 Valamar Trail - mesés rajthelyszín
Aztán elérkezett a november. Sikerült teljesítem életem eddigi legnagyobb terepfutó kihívását, megcsináltuk A Kört (152 km, 7100 m szint, 27 óra 45 perc). Egyértelmű, hogy erre egyedül még nem lettem volna képes, viszont Pisti mellett (aki már kétszeres egyéni teljesítő) „csak” futnom kellett. Az egy dolog, hogy az útvonalat is ő tudta, de ő diktálta a tempót, profi szigor, következetesség, fegyelmezettség jellemezte mind a 152 km-t. …és ami legfontosabb volt: elhitette velem a felkészülés alatt, hogy meg tudom csinálni. Aztán A Kör teljesítése közben is annyira szépen építette az önbizalmamat Pisti, hogy az utolsó szakaszon már azon kaptam magam, hogy már szinte csalódott vagyok, mert jobb időt is lehetett volna menni.
6 Börzsöny - A Kör
A pofon
Sajnos az önbizalmam és a lelkesedésem A Kör után túl nagyra nőtt. Nem hagytam magamnak elég időt pihenni, egyetlen egy nap kihagyás után már újra futottam egy laza rövidet, aztán annyira megörültem, hogy megy a futás és jól vagyok, hogy pihenés helyett szépen gyűjtöttem a kiliket. 1,5 hét múlva be is nyújtotta a szervezet a számlát: egyik futásomon elkezdett fájni a térdem, majd „beakadt”, lépni nem bírtam. Irány doktor, kiderült, térdporc azt mondta, most ez már elég volt, meniscus szakadásom lett. Műtét, pár hónap nyugi. Várakozási lista, januárban tud műteni.
Soha nem sérültem még le, kényszerpihenő ilyenkor? Amikor olyan formában vagyok mint még soha? Düh, elkeseredettség, melankólia váltakozva uralta a napjaimat. Bringáztam, jógáztam óvatosan, elsántikáltam konditerembe, de éreztem, hogy napról napra gyengébb vagyok, rozsdásodnak az izmaim. Sétálni sem tudtam 100 méternél többet. Aztán mi történt, nem tudom, de egyik reggel úgy ébredtem, hogy szinte nem fáj. Egyre többet tudtam sétálni, aztán december első napjaiban kocogtam először 2-3 kilit, majd rá pár napra már 6 kili is ment. Lassan, óvatosan, síkon. Nem tudom még, megúszom-e a januári műtétet, de az utóbbi hetekben tapasztalt javulás és az, ha keveset és lassan is, de el tudok menni futni sokat jelent.
7 A vizslám nézése mindent elárul a tempómról: "Te ezt futásnak hívod?"
…és hogy mi lesz 2019-ben? Magamhoz képest komoly terveim voltak, ezeket a térdsérülésem miatt először kidobtam a kukába, majd lelkem összekaparása után szépen ki is szedtem onnan. A téli szezonban szerettem volna sokat túrasízni, remélem, hogy a teljes szezont nem kell elengednem és az Alpinskitour a szezon második felére is szuper utakkal készül! 😊
8 Alpinskitourral Ausztriában
Az alapozásom nyilván minden csak nem optimális, de még lehet ebből egy jó 2019-es év. Ha nem is kora tavasszal, de akkor majd később. (Azért azt remélem, hogy UTH-n már tudok indulni!)
A 2019-es nyaralás is szeretném, ha egy külföldi verseny köré lenne szervezve, szinte már hagyományt teremtve. Tervben van a Grossglockner Trail jövőre is, olyan szép környék volt, hogy ide vissza kell menni. Dédelgetett álmom nyári-őszi szezonban könnyebb 3-4000 méter körüli csúcsokat megmászni. „Sajnos” túl jól sikerült Grossvenediger mászással sanszos, hogy egy újabb kattanás is kialakulóban van…
9 Grossvenediger
Jobbulást és legalább ilyen sok élménnyel teli évet kívánunk Sárának 2019-re!