Hogyan lehet fenntartani a motivációt egy ilyen télen?

Egy ideje téma közöttünk, futócimborák között, hogy kinek mennyi kedve van futni, a kiadott feladatokat vagy a maga által felállított elvárásnak megfelelően edzetni. Bizonytalan, hogy mi a cél vagy egyedül nem is olyan, hiányoznak a bandázós alkalmak. Nincsenek szervezett keretek és friss élmények, amik lendületet adhatnának. 

Úgy érzem, hogy az elmúlt hónap mégis jól alakult, egyre bizakodóbb vagyok és már óvatosan, de tervezgetek. Addig pedig keresgélek új útvonalakat. Nagyon jó élmény volt a téli szünetben a régi barátokkal egy BUÉK20-at futni. (Ez a teljesítménytúra volt igazából az első 20 km-es futásom pár éve.)  Az Új Év első napjának reggelét pedig évindítónak motiváló volt a Happy New Trail útvonalán tölteni. (Idén nem volt nehéz korán felkelni.) Lefutottuk a WTF Buda hosszú távját, és a Mókus-kört oda meg vissza, akkor már friss hóban kis kitérővel a Tarnai Pihenő felé. 

Voltak „illegál” nyolc óra utáni futásaim a Normafa irányában, Szépjuhásznétól indulva Makkosmáriát megkerülve az Erzsébet kilátóhoz és a Hármashatár-hegyre is. Igazából nemigen kimozdulva a Budai-hegyek vonzáskörzetéből, de élvezve azt, hogy ismerősen kacsint már szinte minden ösvény.

A kihalt, népszerű utak, a sötét és a köd misztikus érzést adott a tájnak, amihez az „illegalitás” plusz izgalma társult. Amikor egy őzbak ugrott elénk kecsesen a csípős fagyos szélben futva, az is egy ajándék pillanat volt. A Telihold idején futott kör sajátos fényeivel igazolta azt, hogy mindig van mit felfedezni, akkor is, ha nem mozdultál ki a lakóhelyed közeléből. 

Ez a kettősség érzés van jelen az edzéseimben mostanában, egyrészt a felfedezett egyedül is mennyire tudom élvezni a napi feladatot élménye és a vágy, hogy legyenek újra közösségi programok és versenyek. Ugyanígy vagyok a zsúfolt turista ösvényeken lavírozás bosszankodásával és az esti kihalt Normafán futás édes magányosságával. 

Szeretem ezeket az új tapasztalatokat, és igyekszem alkalmazkodni hozzájuk: a változatos résztávos edzéseket, a tempóváltásokat, a kisebb csillapítású vertikál cipő lendületességét a dombokon, de azt is mostanában tanultam meg, hogy nemcsak Napüdvözlet létezik, hanem Hold- és Földüdvözlet is van, ahogy haladok a megismeréssel a jógában is. A nyújtásokra egyre nagyobb szüksége van az izmaimnak, ahogy nő a heti terhelés, a klasszikus erősítések szinte teljesen a háttérbe szorulnak. A sérülésem új utakat nyitott előttem és plusz energiákat merítek a hétköznapokhoz az Online jóga csoport által. Akár egy fél órás jóga is hatékony kiegészítése egy hosszú hétvégi futásnak. 

Igazából nem azt érdemes nézni, hogy kiesett a jól bevált úszás a keresztedzések sorából, és nem lehetett korizni sem, hanem azt, mit próbálhatunk ki helyette. Felfedezhetünk új izmokat vagy soha nem látott hajlékonyságot szerezhetünk, és végre lesz egy jónak tűnő téli alapozásunk.

Az is megfordult a fejemben, hogy engem igazából a kíváncsiság hajt, nem is a versenyzés kihívása szükséges. Ugyanakkor remélem, hogy a szinte átugrott 2020-as szezon minden bent rekedt energiája felszabadulhat az idei tervezett vagy a tavaly elhalasztott versenyeken. Arccal előre tekintve, és a „bébi” ultratávoknál maradva.