2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Michtiov Emese másodjára a KTF Trailen

Michtiov Emese másodjára a KTF Trailen

2019.05.28.
Dynafit nagykövetünk hétvégén a Kamaraerdei Ifjúsági Parkba látogatott egy kis terepfutásra.

Michtiov Emese másodjára a KTF Trailen

Tavaly is megküzdöttem vele nem volt kérdés, hogy újra eljövök, és a kihagyott Tajga Trail után különösen vártam ezt a versenyt, nagyon jól megmutatja hol is tartasz a terepfutásban. Ajánlom mindenkinek, hogy egyszer mindenképp fussa le, kezdőként, vagy gazellaként egy kört aztán jöhet a dupla.
 
Igyekeztünk többen menni egy kocsival, mert nem csak kimondva vagyunk  környezettudatosak. Elugrottam Katiért még 7 óra előtt, az úton jó volt meghallgatni az első szuper triatlonos dobogós élményét, cserébe meséltem kicsit Maráz Zsuzsi Sakura Mitchi beszámolójából, mert még friss volt az élmény, ebben a jó hangulatban csatlakoztunk be Gyulához, mert jó ha a férfi vezet.
 
 
Szinte elsőkként vettük át a rajtszámokat, a szervezők készülődtek, egyre több süti került az asztalokra, sétálgattunk a parkban, sorra jöttek az ismerősök, - ilyen élményed felnőttként, hol máshol lehet?-, igazi "ifjúsági" feelingem volt.  Mondtuk is egymásnak, hogy eszünkbe jutnak a gyerekkori élmények (szép rendezett lett a park). Közeledett a rajt, kezdtünk bemelegíteni, szóltam is "tapasztalt rókaként"  - ez volt a 2., de összesen a  4. teljesítésem itt -, hogy mindenki készüljön fel a dunsztra (buja növényzet-pára-meleg, - úgy fejbe b..., hogy csak na ..- volt a konklúzió a végén). Magamra is öntöttem a második körön a fél kulacs vizet, amitől vizes pólóban ácsoroghattam volna az árnyékos célban, ha le nem veszem, kivillantva a hasam, - mert szülés(ek) után is van az embernek!, kedves "x szülés után nem lehet kockás a hasad már" véleményformáló bloggerlány, aki ezt írta -, de a kényszer nagy úr, ha nem akarok megfázni UTH előtt is:))
 
De kanyarodjunk csak vissza a rajthoz. Fél kilenckor eldördült a startpisztoly a hosszú távon, vagyis Andrew, alias DonRazzino előjött egy böhömnagy JBL hangfallal. Rövid eligazitás: - A Tétényi fennsík fokozottan védett terület (Natura 2000 sicc..), senki se térjen le az útról, kis vagy nagydolog céljából sem - szerencsére ilyen veszély nem fenyegetett, nagyon fegyelmezetten fogyasztok verseny előtt és közben:) edzésen nem mindig sikerül.  
 
Megindult a mezőny, az élboly mögött indultam visszafogottabban, hogy ne fussam el az elejét, mint tavaly, de itt már szinte le is mondhattam arról, hogy az első 3 lány hátát legalább lássam a 3. emelkedő után. Miért van az, hogy a bejáráson mindig jobban megy? - mert este van és nincs ilyen meleg pl.. Első kör viszonylag könnyed, de még két lány simán megelőz, na szépen betett nekem ez az utóbbi három aszfaltos futás, lihegek az emelkedőn, ami itt nem kisstílű dombocska. Ömlik rólam a víz mire kiérek a fennsíkra, a látvány csodás mesevilágú rét, gyönyörű védett virágok, élvezem ahogy kanyarog az ösvény, Gyula megelőz a hátát követem pihenésképp egy darabig a CoffeeRunos pólóban. Hupsz az órámra nézek, mert Csilla tanácsára mindenképp eszem egy gélt 8 kilinél, a nálam levő kulacsból, meg iszogatok, rájöttem, hogy nem megy a frissítőponton ivás, mert akkor azzal is küzdhetek bordatájékon, hogy bugyborékol a víz, szinte végig a kortyolgatás az igazi nekem, a szép sárga cumis kulacsból. 
 
 
Készült jó kis futós fotó is rólunk ami rekordsebességgel felkerült az oldalra, ügyesen elbújt a fotós, de ahogy észrevettem elkezdtem szebben futni, mert addig kókatag leguánként vánszorogtam, - hogy is lesz az a második kör? Valahogy erőre kaptam ahogy betoppantottunk az erdőbe, és a lendületes 2-3 kilis lefelé után be kellett jelentkeznünk időmérésre a rajthoz, és kis erőgyűjtésre a szervezőktől-szurkolóktól, viszont végre már rájöhetnék, hogy bénázás helyett csavarjam már le annak a kulacsnak a tetejét mielőtt vizet kérek, de Csipi kisegített. 
 
 
Kezdett felszívódni a gél vagy mégsem, mert a második körön több emelkedőbe is bele kellett sétáljak, feszített a combom, - régen köpölyözted Berni, de hamarosan jövök!-. Nem ártott volna az a Penco magnézium vagy némi koffein reggel, esetleg a kompressziós biciklis futógatya, még szerencse, hogy bedobtam a táskába az Ac Salts-ot és még eszembe is jutott. De felelős lehet még az elmúlt hőnapban elmaradt hosszú terepes edzés, vagy a pénteki borozás...na mindegy is, nyomni kell. A pálya hullámzása és a feltámadó szél ismét adott egy energialöketet, spricceltem magamra a kulacsból a vizet, készült egy jó kis szökkenős fotó is, alig várom.  
 
Nagyrészt egyedül haladtam hosszú percekig -"állni látszék az idő" -, kellemesen morfondírozva magamban, mintha csak egy edzésen kanyarognék. Lassan viszont beértem a rövid 10 kilométeres táv mezőnyének a végét, mert Ők utánunk fél órával rajtoltak el, de kedvesen utat engedtek nekem, pedig itt már nem lihegtem, inkább biztatgattam Őket. Tudtam, hogy vár az erdei hűvös és a lefelé csapatás, igaz óvatosabb duhaj vagyok, mint tavaly, nem verem oda a térdem. Innen minden sima ügy volt már, örömmámor.
 
Végül lazán befutottam, mert ott már csak suhanni kellett, nem olyan szenvedős arccal, mint előző alkalommal, és Csipi a nyakamba akasztotta a fa érmet (nem olyan nehéz, mint azok a nagy fémek) és köszönöm a dicsérő szavakat is, annyira jól tud esni. A 6. helyen sikerült befutnom a nők között, - nem voltak semmi formában annyit mondhatok, gratulálok nekik a szép menethez!-, részemről, bár első 5-ben szerettem volna lenni, de öröm a tavalyi 9. hely után ez a javulás és időben is 10 perccel jobbat mentem, ha az edzésértéket vagy a fejlődést nézem. Hu amikor megláttam Anyuékat, még jobb kedvem lett, mert kijöttek megnézni, mit imádok én ebben ennyire!:)
 
Ma itt mindenkinek örültek, aki befutott és mindenki hős volt! Köszönet a szervezőknek, jövőre újra megküzdök azzal a fránya dombocskacsoporttal!
 
A célban annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe hol az egyik baráttal hol egy újdonsült ismerőssel, hogy elfelejtettem átöltözni sőt még enni is. A cipők is szóba jöttek, gyakran kérdeznek a Dyanafitről, most egy Innovos összehasonlítást tettünk, (aminek extra kicsi a dropja), de kinek mi válik be, én nagyon szeretem, olyan repülőfázisaim vannak benne, hogy csak na! Latolgattuk a hétfői bejárás óta mennyire lesz sár a pályán, szerintem ennél nem is lehetett volna tökéletesebb, azért volt némi sár és apró kavicsos, spiccelős lejtő, de örültem, hogy a Dynafitben jöttem, magabiztosnak éreztem végig.
 
Köszönet a fotókért #donrazzino!
 
Számok: 19,76 km, 468 m D+ 1 óra 55 perc 5:49-es átlag km
 
Kicsit több, mint fél liter víz, egy gél - indulás előtt izo, sótabletta, és még 6-kor reggeli, amíóta hazaértem tankolok:)

További cikkek:

Túra
127 km és 6660 m szintemelkedés a Tengeri Alpokban
2023.02.15.
Az Alpin Team február első hétvégéjén tartotta a szokásos edzőtáborát Monaco-ban, illetve a francia Riviéra hegyvidékén. Munkatársunk, Kovács Józsi a futó szekciót képviselte. ...
Túra
114 km gyönyörűség: Ultrabalaton Trail
2022.10.26.
Munkatársunk, Kovács Józsi a 10. helyen futott be az Ultrabalaton Hegyestű Trail terepfutó versenyen, ahol 114 km-t és 2100 méter szintemelkedést kellett leküzdeni a futóknak ...
Túra
Volt egyszer egy Beac Maxi
2022.09.16.
Munkatársunk, Kovács Józsi egy klasszikus teljesítménytúrán járt a hétvégén. A terepfutó versenyzés előtt, hazánkban a természetet kedvelő futók ilyen TT-ken edzettek ...
SpiderClub Airborne