Ultra Trail Zone pályabejárás 1. - a Bakony legmagasabb pontján

A Gaja Trail szervezőitől kaptunk meghívást az augusztusban megrendezésre kerülő, Ultra Trail Zone verseny öt távja közül a 30 kilométeres pálya bejárására.

Szombat reggel érkeztünk meg két Gepardos csapattárssal a Szépalma Hotelhez, hamarosan klassz kis 18 fős csapat verődött össze az induláshoz.  Meg is jegyezte egy oda éppen befutó bringás társaság egyik tagja:

 - Hu, de jól néztek ki.  

Hát igen, a futók, de különösen a terepfutók nagy divatdiktátorok, de szerintem a megjegyzés a kidolgozott izmainknak szólt....haha. 

Farkas Árpi vezetésével 10 óra után elstartoltunk a gyönyörű ménesbirtok bejárata elől, hogy hamarosan – részemről egy pocsolyába toccsanást követően – a kékjelzésen felkaptassunk a Kőris-hegyre a Vajda Péter kilátóhoz, amely a Bakony legmagasabb pontja. Nagyon nem szeretem a futómellényeket, nem elég hogy meleg, de  ide-oda lifegnek benne a kulacsok, ha nincs a hátsó zsákban súly, emiatt is léptem rövidebbet és érkeztem rosszul.

Fülledt meleg volt, ahogy haladtunk felfelé a hatalmas bükkerdő ölelésében.  Ámulatba ejtett a zöldnek ez a fajta üde világos árnyalata, ami körülvett, kicsit le is maradtam fotózni. Amúgy is indokolt volt számomra az óvatosabb haladás, mert a sérülésből lábadozva eléggé edzetlennek éreztem magam ehhez a profi csapathoz, távhoz és szinthez. A villámlábúak elöl haladtak, de a kilátónál újra egyesült a csapat, így senki nem érezte magát egyedül. Mondtuk is Skoff Gáborral, hogy mi beosztósan ultra távosan haladunk, mert rajta Dynafit Ultra 100, rajtam pedig az 50-es távra szabott Alpine Pro cipő volt.

Az országos kéktúra ösvényeiről a zöld kereszt felé vettük az irányt, addig két balos letérés is volt, amire érdemes figyelni, könnyen benézhető, mert a lejtőn megindul a láb. Helyenként voltak növényzettel benőtt szakaszok, de ezt a szerezők a versenyre megtisztítják. A rövid aszfaltos haladós szerpentin és a dzsungeles egy nyomtávos ösvényt követően széles jól kifutható erdészeti útra bukkantunk ki, ami egy éles jobbos letéréssel - kb., 11 kilométernél, a piros barlang jelzésig tart. Innen meredek kaptató visz fel. 

Itt már erősen fejbevágott a hőség, a szint nagy része pedig már a lábunkban volt. Csodálkoztam, hogy ketten frissítés nélkül indultak el, mert nálam szükség volt az ESSENTIAL magnéziumra (szokásos bordaközi görcs elhárítására), egy Endurolytes kapszula só pótlásra, két Hammer gélre és egy liter folyadékra, aminek fele izo, ebben a melegben ilyen terepviszonyok között ennyi mindenképpen kell. A verseny 30-as távján két frissítőpont is lesz, de attól függetlenül, szerintem jó, ha ezek kéznél vannak alap felszerelésként. 

A barlangot elhagyva visszakaptattunk a Kőris- hegyre egy széles erdei úton, ahol kicsit lehetett edzés módszerekről és frissítésről eszmét cserélni. Mondtam is Árpinak, hogy nem vagyok most edzésben, ennek megfelelően alig tudok már haladni, nem szeretném Őket feltartani és javasolta a letérést a kilátótól vissza a kéken, így onnan egyedül futottam vissza, míg a többiek még egy emelkedő megmászása után érkeztek a célba. 

A kéken leszaladtam és a birtokra visszatérve tettem még egy kanyart, az állatokat és az arborétumot felfedezve, fotózgatva. Ez a hely teljesen kikapcsol és lenyugtat a heti hajtás után, itt a futókat kísérő nagyobb és kisebb rokonság vagy társaság is remekül el tudja tölteni a várakozás perceit. Hatalmas a tér, gyönyörűen karban tartott a környezet.  

Az útvonal legmagasabb pontja 907 méter. Az órám a rövidítés miatt 812 méter szintemelkedést és 21,61 kilométert mutatott. Ez az augusztusi verseny második legrövidebb távján 30 km és 900 méter feletti szint lesz. Még két helyszínbejárás lesz, kövessétek a Trail Zone oldalát.

Remek futótársakat ismerhettem meg, a környezet pazar ebben a tájegységben, az útvonal szerethető, és lendületesen megfutható, de azért van benne némi szint is. El kell kezdenem a hosszabbakra újra keményebben edzeni, ahogy a lábam engedi.