A Fleischer Stúdió 101 éve született Popeye a tengerész figurája, aki mindenkit legyőz a Sarokkő Se-t is megihlette és őszi teljesítménytúráját róla nevezte el. Négy táv közül lehet választani, de a spenót nem kötelező felszerelés.

A Mátrabérc felkészülésemhez három óra terepfutás volt a hétvégi feladat és kapóra jött a KESZ-es csoportban, hogy Holczer Péter bedobta ezt a túrát, hogy Ő indulna és lehet hozzá csatalakozni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem 2 óra felett nehezen megy a magányos futás, ezért is örültem ennek a lehetőségnek. Felmerült még az is, hogy Bogihoz csatlakozom egy Sirok-Kékes-Sirok futásra, de végül azt még túl nagy falatnak éreztem, a 40 kilométeren 2060 méter szint megtételét.

Vasárnap reggel 8 óra után pár perccel - szeptemberihez méltóan enyhén hűvös reggelben – neveztünk be a túra leghosszabb távjára a Normafa Csúcs büfében. Megkaptuk az itinert, és nekiindultunk a Zöld plusz jelzésen. Túravezetőm órája pontosan mutatta az utat, de a szervezők UV nyilakkal is felfestették a haladási irányt. Éppen egy alig észre vehető kanyarban koptatta le valaki a rózsaszín nyilat, de azt is sikerült időben korrigálni. 

Az első bélyegző ponton a Hidegvölgyi Erdészlaknál vettem észre, hogy a soft kulacsomat valami kiszúrhatta, mert kifolyt a pólómra és a futószoknyámra – a szerencsére csak enyhére kevert – közel 4 dl izó. A mellény hátsó zsebében jól jött a bekészített ujjatlan felső, amit így lecserélhettem, Peti pedig megmentett a szomjhaláltól egy tartalék kulacs aljjal. Ismét hoztam a Bridget Jones-os formát, és futhattam vizes alsóban tovább a zöld háromszögön.

Az Anna-vadászlaknál zene szólt és majdnem egyszerre csodálkoztunk rá, hogy a rockos akkordok élőben szólnak egy basszusgitárból, és egy kéttagú zenekar zenél az erdő közepén. Közben leolvastuk a 3. feladatot Csergezán Pál szobrán. Jó volt kicsit elhagyni a Hármashatár –hegyet és más ösvényeken futni, bőven voltak szép részek az útvonalon a Kopasz-hegy és a Telki-hegy felé is. 

A Nagy-Kopaszhoz érve narancssárga szalagokba botlottunk, mint utóbb kiderült a Crosskovácsi verseny jelzéseibe. Még KRESZ táblákat is alkalmaztak terelésnek. A keresztbe kihúzott szalagok ugyan akadályozták a mi haladási útvonalunkat, de kitaláltuk, hogy milyen jó célszalag is lehetne belőle egy fotón. Mostanában egyre több versenyen vár úgyis névre szóló célszalag – állapította meg Peti – és egyre rövidebb távot elég lefutni érte vagy lám csupán egy Popey TT-t. 

Gyűjtöttük a kódokat és a feladatokat oldogattuk az itineren – vagyis leginkább Peti -, majd megindultunk a Kakukk-hegy felé ismét egy emelkedőn. A túra lejtővel indul, és az eleje alig tartalmaz szintet, ami óvatosságra int. A lábam jó állapotban vette az akadályokat, de 20 km-nél sajnos megint elkapott a bordaközi görcs egy jelentős holtpontot okozva, pedig óvatosan lejtőztem. Egy magnézium, ENDUROLYTES sótabletta és almás Hammer gél rendezte a helyzetet. Tanulság: legközelebb időre és nem tűzoltásként fogok frissíteni. 

Budakeszi határában a vizünk fogyóban volt, de a Barackosnál elhagyva a százéves Mammut fenyőket, átkelve a főúton nem sokkal később éppen időben megláttunk egy kék kutat.  Megváltás volt a hűs víz és a mosakodás, éppen abból a gondolatból húzott ki: hogy „jajj nekem, dupla ennyi szint és még 20 km 3 hét múlva a Mátrában!”

A célig éppen 3,5 km folyamatos emelkedő várt ránk, de útba esett még egy kék kút, ahol újabb erőt gyűjtöttünk. Kényelmes haladással a megcélzott időben értünk vissza a Csúcs Büféhez, ahol Popey kitűző, málnaszörp és uzsonna várt, és lám még a fél vasárnap is még megmaradt. 

Jól futható edzőútvonal, a track-et a sarokko.hu oldalon megtalálhatjátok.

34.55 km 

854 m szint

3 óra 33 perc (nettó idő)

Közel 4 óra bruttó idő, mint TT hivatalos