2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Michtiov Emese 5. lett a Mátrabércen

Michtiov Emese 5. lett a Mátrabércen

2020.10.13.
Dynafit nagykövetünk az egyik legkeményebb hazai terepfutó versenyen, az 54 kilométeres Mátrabércen 5. helyen futott be a célba.

Michtiov Emese 5. lett a Mátrabércen

 

Egy kapcsolat, ha jól kezdődik, minden olyan természetesen alakul és formálódik, észrevétlenül már minden idegszáladdal benne is vagy. Ezt éreztem a Mátrában szombat délelőtt.

Akkortól kezdve, ahogy beneveztem a Mátrabércre éreztem a súlyát, valahol ott lebegett minden edzésen. Az igazi felkészülés azonban csak a verseny előtti intenzív két hónap volt, a nyárig elhúzódó sérülés és újrakezdés miatt. (Bevallom, nekem kapóra jött az időpont elhalasztása, de ezt csak félve jegyzem meg.) Szeptember végén viszont már, minden edzésen erősebbnek és erősebbnek éreztem magam. A rajtig is minden összeállt, amit megkoronázott a 100-as rajtszám.

 

 

Kőkútpusztán a rajtban még, didergős és csípős idő volt, de ahogy beértünk a fák közé egy párás meleg hullámba kerültünk. Az erőmet beosztva és az órához igazított frissítésre figyelve könnyedén haladtam. Hammer Heed-et, Hammer gélt, Anti-Fatigue-, Endurolytes-, Perpetuem Solids- és Endurance BCCA+ tablettát vittem magammal. Oroszlánvárat a kijelölt időben értem el és suhanhattam tovább a Kékesre. Érzésre olyan volt ez a szakasz – ahol még véletlenül sem szabad elfutni magad –, mint az olvadó vajba mártott kés úgy siklottam felfelé. Nem is tudom, hogy éreztem-e ilyet hosszabb emelkedőn valaha. A vulkáni kövek, a mohák a zöldellő lombok és a néhol virágszőnyeggel vagy szederrel szegélyezett napsütötte ösvény mesés volt. Ez a szakasz biztosan beíródik a kedvencek közé. A néhány túrázó, akikkel kereszteztük utunkat, kedvesen elengedett és hajrázott, – így több irányba figyelve, másokat is magammal húzva – el is vétettem egy ösvényt, szerencsére hamar jelezte az óra a letérést. Még így is a Gábor által megadott időn belül értem fel.

 

 

Kékestetőn jó volt sok ismerős arcot látni, de egy gyors kulacstöltés után el is hagytam a pontot. Az órán a navigáció kis piros nyilát és a szalagokat figyelve haladtam tovább. Sombokornál egész jól le tudtam jönni a meredek részeken a falevéllel takart guruló kövek ellenére is. Meg is egyeztünk abban egy sráccal, hogy itt jobb azért a Dynafit Alpine Pro, mint a Nike. Haladtam tovább a fenyvesekkel borított úton a Nyugati-Mátra ősbükköse irányába, hosszú ideig szinte teljesen egyedül. Aztán megálltam egy pillanatra, és ahogy a cipőm húztam vissza, a srác, akit még a meredek részeken hagytam el, odaszólt, hogy a Nike viszont nem szedi fel a kavicsokat. Ebben kiegyeztünk, és néhány kilométeren ide-oda előzgettük egymást. Mondta is, hogy Ő a Vadlánon is futott előző héten. Lányokat viszont se előttem sem mögöttem nem láttam, pedig arra számítottam, hogy lassan elkezdenek felfutni rám. 

 

 

Ágasvár szinte teljesen kiesett az emlékeimből. Galyatető frissítőponton is feltöltöttem a kulacsokat, erre nagyon figyeltem mindenhol, izzasztó párás meleg volt. Több beszámolóban is olvastam, hogy ez fontos. Az új futózsákom végre nem lötyögött rajtam. A kilátó mellett elfordulva már kevésbé rejtett lombok között haladt tovább az út, az aszfalt mellett. Zenét hallottam és egy fickó (Kovács Zoltán Zsánklód) kényelmes nyugágyból buzdította a futókat. Nagyon buli volt! Tényleg ment minden, mint kés a vajban. Itt már éreztem, az órára pillantva, hogy nem igazán tartom az óránkénti frissítést, mert negyedórákkal ki-kicsúsztam belőle. Nyújtani is meg kellett állnom, mert a jobb csípőmnél jelzett a korábbi sérülés és feszült a farizom.

Mátrakeresztesen megláttam Gábort és nagyon megörültem neki. Gyorsan megkérdezte, hogy vagyok és átkísért a ponton. Kezembe nyomott egy negyed banánt és megerősítette a pozícióm. Egy saras felfelé ösvényen haladtunk tovább. magam előtt megláttam Dórit és Bencét. Beértem Őket, megbeszéltük ki, hogy van. Dóri nem volt túl jól, de nagyon küzdött. Komolyan vívódtam magamban, nem hittem el, hogy pont Dórival kell versenyeznem, holott eddig mindig neki drukkoltam. KESZ-es csapattársak vagyunk, Ő bíztatott, hogy egyáltalán versenyen induljak 3 éve. Próbáltam erről elterelni a figyelmem.

 

 

Itt még kifejezetten jó erőben éreztem magam, de óvatosan haladtam, mert a Muzsla tudom, hogy nem csak egy olyan teve, amelyiknek egy púp van a hátán, hanem több púpú. Sok helyen olvastam, hogy amikor azt hiszed, hogy a tetejére felértél, mindig van egy másik magaslata.

Az utolsó sziklás meredek mászásnál Csipi bíztatta a népet. Dórit és engem éppen azzal, hogy Irén már két órája a célban van, és igyekezzünk, – amúgy meg mi vagyunk a 4. és az 5. nő. Dóri bíztatott is, hogy menjek. Eliramodtam, mert jól futható szakasz következett és újra éreztem az erőt, de itt már görcsölgetett a lábam. Hibát követtem el, hogy a Muzslától már nem frissítettem időben, – vagyis inkább sehogy – csak ittam. Egyáltalán nem kívántam már semmit. A lábam elé viszont figyelnem kellett, mert a görcs miatt botladozósan haladtam. 

 

 

Ha Csipi azt mondta 35 perc alatt lent vagyok, akkor az, biztosan több. De az már semmiség! Viszont arra nem számítottam, hogy végigkáromkodom ezt a kicsontozós, elcseszett lejtőt, mit sem törődve a csodás kilátással.

Valami Szeles Mónika szerű sóhajtozás enyhítette a nyomorom és végre valami földútra bukkantam ki. Itt Bence és Dóri észrevétlenül beértek és zergeként elnyargaltak mellettem. A tempóváltás és az enyhülő domborzat segített, de versenyezni már nem volt erőm, ezen az utolsó 1,5 kilométeren. 

 

 

Mindent egybevéve elégedett vagyok az időmmel, boldog vagyok, hogy teljesítettem ezt a kemény és szép versenyt. Mindenképpen szeretnék majd itt egy olyat futni, ahol a végére is jól vagyok. Annak örülök, hogy sokat fejlődtem a Gepárdos edzések által egy év alatt, az UTH és Grossglockner időmhöz viszonyítva. 

A szervezés tökéletes volt, két benézhető szakaszon jól jött volna egy plusz jelölés, de legalább megjegyeztem hol kell jobban figyelni.

Köszönöm Szabó Gábornak a felkészítést és hogy ajánlotta ezt a versenyt!

54.6 km, 2800 m d+, női 5. hely

Sík Sándor versének néhány sora összegzésképpen idekívánkozik a végére:

„Állani, némán, mint a Mátra,
Nem nézni előre, se hátra,

Nem erőlködni befelé sem,
Csak bámulni a létezésen,…”

 

További cikkek:

Túra
127 km és 6660 m szintemelkedés a Tengeri Alpokban
2023.02.15.
Az Alpin Team február első hétvégéjén tartotta a szokásos edzőtáborát Monaco-ban, illetve a francia Riviéra hegyvidékén. Munkatársunk, Kovács Józsi a futó szekciót képviselte. ...
Túra
114 km gyönyörűség: Ultrabalaton Trail
2022.10.26.
Munkatársunk, Kovács Józsi a 10. helyen futott be az Ultrabalaton Hegyestű Trail terepfutó versenyen, ahol 114 km-t és 2100 méter szintemelkedést kellett leküzdeni a futóknak ...
Túra
Volt egyszer egy Beac Maxi
2022.09.16.
Munkatársunk, Kovács Józsi egy klasszikus teljesítménytúrán járt a hétvégén. A terepfutó versenyzés előtt, hazánkban a természetet kedvelő futók ilyen TT-ken edzettek ...
SpiderClub Airborne