Korinthosz.hu az utolsó pillanatban! - Nedjalkov Balázs beszámolója a versenyről

Korinthosz.hu az utolsó pillanatban! - Nedjalkov Balázs beszámolója a versenyről

2017.08.15.
Korinthosz.hu: 81 km aszfalton és földes úton Szekszárdtól Bajáig. A verseny távja megegyezik a Spartathlon első szakaszának hosszával, Athén és a Korinthoszi-szoros távolságával.

Korinthosz.hu az utolsó pillanatban! - Nedjalkov Balázs beszámolója a versenyről

 

Tavaly itt futottam életem első aszfaltos ultráját, de nem csak emiatt áll ez a verseny közel a szívemhez. A másik oka az, hogy olyan emberek szervezik, akik tiszta szívből szeretik a futást (Németh Zoli, Márkus István Öcsi és a többiek). Idén mégis úgy volt, hogy kihagyom a versenyt, hiszen egy héttel az egyik komolyabb terepversenyem előtt ez sok lett volna. De a szívem annyira akarta, hogy feldobtam barátnőmnek, Beának, hogy mi lenne, ha elmennénk váltóban. Szerencsére őt nem kellett sokáig győzködni, egyből igent mondott. Így a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt.

 

 

Tehát megyünk a Korinthoszra! Így pár héttel a verseny előtt elkezdtük átfordítani az edzéseinket aszfaltra. Megbeszéltük, hogy a 81 km-es távot kb. felezni fogjuk (Bea ennyit még soha nem futott egyben), így nagyon vártuk már a váltópontok helyét. Öcsiék ezt nem nagyon siették el, egy héttel a verseny előtt írták csak ki. Így végre megkezdődhetett a matek, azt előre tisztáztuk, hogy hat részre osztjuk a távot, ez jó edzés lesz a jövő évi UB-ra. Nehéz volt összerakni, de megszületett (én 9,8 km, Bea 16 km, én 15,1 km, Bea 13,8 km, én 17,8 km és Bea 8,6 km). Beának összesen 38,4 km, nekem 42,7 km jutott.

 

 

Eljött a verseny előtti péntek. Egy csapattársunkkal, Gergővel hárman utaztunk Szekszárdra. A versenyközpontban nagyon jó volt a hangulat, hiszen sok ismerős indult a versenyen. Átvettük a rajtszámot, meghallgattuk a technikai értekezletet, megettük a tésztát és irány a szállás. A szálláson (egy kollégiumi szoba, ahol együtt aludtunk hárman) nekiláttunk a ruha és a frissítés összeállításának: egy MMT-s trikót, compressport sportszárat, Dynafit baseballsapit és az új Dynafit ULTRA 2IN1 nadrágomat választottam. A nadrágról most csak annyit, hogy hihetetlen praktikus, tele van zsebbel, így minden elfér benne (telefon, gél, só tabletta és zsebkendő, kb. minden, ami egy maratoni távhoz kell) és gyárilag benne van a comb kompressziós szár (imádom). A rajtszám felhelyezése nem volt egyszerű feladat egyikünknek sem, hiszen majdnem A4-es méretű volt :), de ezt is megoldottuk. Másnap reggel, egy gyors reggeli után átmentünk a főtérre, ahonnan indult a verseny. Itt készítettünk pár fotót és próbáltuk felmérni a mezőnyt. Azt tudtuk, hogy három komoly páros lesz, de a többieket nem ismertük.

 

 

7:00 rajt! Az első 10 km az enyém volt, csak ebben a szakaszban van szint, de ez se durva annyira. Szépen meg is indult a mezőny, én az első sorból rajtoltam, így egy fiatal sráccal együtt vezettük a mezőnyt. Ő egy picit merészebb volt, mert 4 fős váltóban indult, így ő ért oda elsőként a 10 km-nél lévő váltóponthoz. Elég rendesen meghajtottuk az első szakaszt, de ez pár egyéni indulót annyira nem hatotta meg, ők is ott jöttek pár méterre mögöttünk. A pontra érve átadtam a chippet Beának egy puszival együtt, Ő meg odaadta nekem a kocsi kulcsot, mivel nem hoztunk sofőrt, így mindig magunk vezettünk át a következő pontra. A pontra Rudolf Tomi ért utánam, aki ott szembesült vele, hogy idén nem egyéniben indulok. Nem voltam irigy rá. Amíg Bea futott, én nyújtottam egyet és átvezettem Bogyiszlóra, hiszen itt volt a következő váltás. Elég sok időm volt, így szundítottam 20 percet. Aztán megérkezett az élmezőny és nagy meglepetésemre egyből utánuk Bea. Gyors kocsi kulcs csere chipre, plusz egy puszi és már újra én futottam.

 

 

Na ez a szakasz már nem esett olyan jól, itt előzött meg az a férfi páros, aki meg is nyerte a versenyt. Elég komoly szembeszél volt, és már a nap is egyre jobban sütött, viszont az nagyon nagy erőt ad, hogy nem csak magadért futsz, hanem egy csapatért. Így tettem a dolgom, bal láb után a jobbat. A váltóponthoz közeledve, egy ismerős autó jött szembe, az unokatestvérem volt az Gyuri, itt laknak a Gemenci erdőben. Jól esett a találkozás, segített is abban, hogy egyszer csak a váltóponton találjam magam. Itt kulcs, chip, puszi és újra Bea fut. Beának egyre rövidebbek lettek a szakaszai, nekem egyre hosszabbak. Elsőre jó ötletnek tűnt, mert így többet tud pihenni, én meg úgy is bírom. Más volt így futni, mindig volt pár ember, aki megelőzte Beát, én meg vissza őket. Ez picit izgalmasabbá tette a versenyt.

 

 

Amíg Ő futott, én újra vezettem (ez volt a leghosszabb szakasz), de szerencsére időben odaértem a következő pontra. Elsőként Rudolf Tomi és Péter ért oda, aztán jöttek a többiek és köztük Bea. Ezt a szakaszt is nagyon magabiztosan teljesítette, ezzel nagy erőt adva nekem az utolsó, de leghosszabb szakaszomhoz. Mindig megdöbbenek magamon, hogy teljesen mindegy, hogy milyen hosszú vagy rövid a verseny, pont ugyanúgy ki tudom magam csinálni, hát ez most is összejött. Ezt a részt már annyira nem élveztem, csak az tartotta bennem az erőt, hogy tudtam, Bea mindent belead, így nekem is ez a dolgom. No meg az, hogy mivel én kezdtem, így ő kapta a végét, ami talán a legnehezebb szakasz, miközben ezeken gondolkodtam szépen teltek a kilométerek és oda is értem a szigethez. Itt elfutottunk a célkapu mellett, és jött még egy 10 km-es szakasz a szigeten. Szerencsére ez már nem az enyém (egy kicsit sem hiányozott). A váltópontra úgy érkeztem meg, mintha egy 100 km-es terepverseny befutója lett volna. Szerencsére Bea nem látszott fáradtnak, egyből futott is a cél felé. Én még utoljára beültem az autóba és átvezettem a célhoz. A verseny előtt volt olyan gondolatom, hogy ezt a részt lefutom vele, de szerencsére ezt nem hangoztattam.

 

 

Mire odaértem, az első ember már célba ért és nem váltó volt, hanem egyéni. Gratulálok Tominak az új pályacsúcshoz. Mi az utolsó váltáskor 4. helyen álltunk a párosok között, de nagyon közel volt az ötödik, akik végül utol is érték Beát. Én lenyújtottam és elkezdtem Bea elé sétálni, nagyon szorítottam, hogy bírja a térde, mivel az utóbbi időben többször is fájt neki. Szerencsére bírta, mert egyszer csak ott futott velem szembe, az utolsó 200 métert már együtt tettük meg. Nagyon büszke vagyok magunkra, mivel mi lettünk az első vegyes páros! A célban egy gyönyörű befutóérmet kaptunk, ami szép emléke lesz az első közös versenyünknek.

 

 

Jövőre is ott leszünk, de újra egyéniben! Bea a 81 km-en indul, én a 160 km-en.

 

Gratulálunk Beának és Balázsnak a teljesítményükhöz!

 

Balázs következő versenye az augusztus 19-én a Fogarasi havasokban megrendezésre kerülő 2X2.

A felkészülés körülményeivel és a verseny részleteivel hamarosan jelentkezünk.

 

 

További cikkek:

Túra
Bringától a Mátrabérc Trail-ig
2023.04.29.
Hogyan is alakult a szikrától a teljesítésig?! ...
Túra
Dynafit Sky 6 futómellény - teszt
2022.09.14.
Egyik kedves vevőnk megosztotta tapasztalatait a Dynafit új kiadású futómellénnyel, a Sky 6-tal. Vizi Viki élményeit olvashatjátok. ...
Túra
Dynafit Elevation GTX héjkabát - téli teszt
2021.02.15.
Egy kedves, Bakonyban élő barátunk fogalmazta meg gondolatait a Dynafit Elevation héjkabáttal elkövetett első, téli terepfutása kapcsán. ...
SpiderClub Airborne