A 9. FLHC éppen a Skyrunning Világbajnokság előtti hétvégére esett. Emiatt eredetileg elengedtem az indulást, aztán megbeszéltem magammal, hogy mégis rajthoz állok, de csak a terepfutás lehet tempósabb, a kerékpáron nem indulok vagy ha igen, akkor csak lazán. A kerékpárom jelenlegi állapota miatt egyébként is duplán kivett volna egy erős tekerés. Ki akartam élvezni, hogy melegben versenyezhetek és a Vertical trikót és a Vertical Shortsot ölthetem magamra, mert sejtettem, hogy ezek a ruhadarabok Skóciában nem nagyon fognak előkerülni. Cipőnek a felfelé jól bevált 230 grammos 2019-es modellt választottam.

Reggel nem éreztem magam igazán jól, nem volt kedvem futni, ami nálam ritka, főleg versenyen. A terepfutó pálya 7,4 kilométer hosszú és 460 méter szintemelkedést tartogat.

Bigával és Molnár Petivel találkoztam a rajt előtt, úgyhogy sejtettem, hogy nem lesz lazázás, illetve rajt előtt 5 perccel Farkas Balázs is megjelent, aki végül rajtszám nélkül indult.

Biga állt előre a rajt után. Nem mentünk teljes gázon, de utólag nézve a pulzusgörbét, nem is baj, hogy nem voltunk ettől gyorsabbak. Néha én is előre mentem rövidebb szakaszok erejéig.

Nem sokkal miután átvágtunk a szerpentinen, előre álltam és erősebb tempót kezdtem diktálni a meredek részen. A forrásig ketten maradtunk Balázzsal, onnan fokoztam még egy kicsit és egyedül maradtam, mire a meredek végére értem. Ezen a részen két nappal a verseny előtt erdőirtás volt, de a rendezők szépen kitisztították az utat a versenyre.

A szerpentinen a rövid lefelén kilazítottam magam, mert egész jó előnyöm volt. A hátralévő emelkedőket erőltettem, a sík részeket és a leejtőket nem annyira. Az utolsó emelkedőt nem futottam teljes gázzal, mert nem akartam kikészíteni magam.

200 méterem lehetett hátra, amikor láttam, hogy a célkapu elkezd leereszteni. Mikor odaértem, épp egy résnyi hely volt alatta. Hasra vetettem magam és átgurultam a kis lyukon.

Szusszantam kettőt, majd segítettem visszaállítani a kaput, hogy a többieknek is legyen hova befutni. 37 perc 8 másodperc alatt teljesítettem a távot. A két évvel ezelőtti időmből sikerült több, mint egy percet faragni.

Nem éreztem úgy, hogy nagyon kifutottam volna magam, mégis levert voltam a verseny után. Gyorsan átöltöztem, majd kerékpárra pattanva legurultam vissza a rajthelyszínre, hogy nekivágjak a kerékpáros teljesítésnek is.

Az idő kicsit szűkös lett, 5 percem volt csupán fellélegezni a rajt előtt. A kerékpár pálya kicsit hosszabb útvonalon kúszik fel Bükkszentkeresztre (10,15 kilométer), szintén 460 méter szintemelkedés mellett.

Örömkerékpározást terveztem, de így, hogy nem voltam valami jól, nem mondanám, hogy teljes mértékben az volt.

A kétpróba győzelemre tudtam, hogy idén jóval esélyesebb nálam Molnár Peti, így arról lemondtam. Peti erős időt futott és utána még erősebbet tekert.

Két éve a kétpróba abszolút legjobb idejével, idén a terepfutás legjobb idejével sikerült elnyernem a King of the Mountain címet, ami mellé bónuszként ismét egy Volvot tesztelhetek egy hétig.