Brutálfutás, immár 6. alkalommal. Mégis díszes volt az idei számomra, ugyanis sikerült 5. alkalommal nyernem, ráadásul pályacsúccsal is, amit korábban is én tartottam. Ez az esemény nem igazán a sportruházatról, vagy a szponzorokról szól, hanem arról, hogy az ember abban a cuccban menjen el és képviselje magát, amit igazán nem sajnál. Én is így tettem még először és azóta is vissza-vissza járok....
A versenyről annyit kell tudni, hogy először egy 7 km-es pályán kell az akadályokat teljesíteni (2 brutálkör+1 erdőkör), majd ha az ember bejutott a döntőbe, ott nagyjából 5 km vár rá, ahol egy brutálkörrel kevesebbet kell futni. Továbbra is a futásra épül ez az esemény, akadályok bárki által teljesíthetőek, és inkább a lassításra és az összesarazásra vannak kihegyezve, mint a fizikai erőkifejtésre.
Én az előfutamban futottam egy 33:08-as időt, amivel elsőként jutottam be a döntőbe, mögöttem 35:36-os idővel voltak a 2. helyen, de azért izgulni volt okom, hiszen aki okosabb volt az tartalékolt. Én erre már a 6. éve bizonyítom, hogy képtelen vagyok, ezáltal sikerült nagyon elfutni az egész elődöntőt...
Mivel azonban óránként voltak futamok, 9-től egészen 15-ig, és én a 11-es rajtban voltam, a döntő pedig 16:30-kor került a palettára, volt időm pihenni, és ha nem is futni, élvezni a verseny hangulatát, mert az bőven van neki, és nagyon át tud jönni, még a kívülállóknak is!
A döntőre odaállva tudtam, mi a dolgom. El kell futnom az elején amennyire csak tudok, hogy aztán az akadályoknál ne kelljen derékba törjem magamat. A rajtnál sikerült azonban rosszul elkapjam a startot, ami azért nem nagyon jellemző rám, és a mellettem álló két fél egyszerűen ellökött, nem az ő akaratukból. Mivel itt minden rajt előtt le kellett venni a cipőt, ahogyan az szabály, így a cipőfelvételt sikerült elcsesszem.
Ez annyiban befolyásolta a dolgokat, hogy amikor én kiugrottam a felvétel után a rajtból, már több mint 10-en nyomták előttem. Az adrenalinnal nem volt gond...futottam utánuk tiszta erőből. A 3. akadálynál, ami kb. egy 150m távolságra volt, úgy mentem el mellettük, hogy éreztem a hátukon az égető nézést, hogy "Ez meg mit csinál?!". Innentől nem volt megállás. Jött az erdőkör, majd ahogyan onnan kiértem, hallottam ahogyan Péter Attila a hangosbemondóban mondja, hogy 1 perc előnyöm van.
Itt már tudtam, hogy szinten kell tartanom, a saját tempómban, és akkor jó lesz. Ez egészen az utolsó 3 akadályig tartott, ahol Attila folyamatosan azt mondta, hogy nézzek a kivetítőre, "menjünk rá arra a pályacsúcsra". 20:14-nél jártam, amikor várt rám még durván 200m egy vízzel teli akadály, egy domb és egy 3szintes szalmabála amit át kellett másszak a cél érdekében. Tudtam, hogy mennem kell érte, így rákapcsoltam, már ami maradt...21:00-nál értem fel a bála tetejére, és végül 21:09-es időt futottam. 21:11 a korábbi csúcs, amit szintén én tartottam még korábbról. "
Sanyi oldalán további információkat olvashattok a versenyről.