Ott kezdeném, hogy az idei évben váltottam, és emeltem a tétet ultra távokra. Az egymást kéthetente követő versenyek mindegyikén legalább 50 km-es a táv, de lesz olyan, ahol 120 km. Ezekhez a versenyekhez kellett találnom egy cipőt, amely funkcióját, kényelmét és minőségét tekintve is megfelel az adott távokra.

Nincs nagy összehasonlítási alapom az ultrás cipők tekintetében, én minimál és zérós cipőket használtam idáig. Csütörtökön bementem az Alpinrun üzletbe, hogy megnézzem a Dynafit ultrás cipőjét. Több márkát kipróbáltam már, de eddig nem találtam meg az igazit. A cipőim vásárlásánál a döntő nálam mindig a szerelem első látásra, érzésre. Amennyiben a próba és az első lépések kellemesek, akkor később csak jobb lehet. A cipellőt szombat reggel tudtam csak kipróbálni egy reggeli 10 km során.

A futás jól esett, a cipő kényelmesnek bizonyult. A bokám alsó részénél érzett nyomást a varrás magasságának tulajdonítottam, az pedig egy pár tíz kilométer alatt hozzáidomul a lábhoz. Vasárnap reggel a Vértes Terep Maraton rajtjánál egy majdnem szűz cipőben még átfutott a fejemen, hogy vigyek váltócipőt, de bíztam a választásomban, mint utóbb kiderült jó okkal.

A Vértes nem könnyű terep, a hosszú nyújtott emelkedőkön sétálni még enyhe, futni viszont már combölő. A cipő jól tartotta a lábfejem, és a 8 mm-es drop ellenére sem billegett a lábam a köves talajon. Az erdei földúton pedig úgy éreztem, mintha rekortánon futnék. Nem csúszkált és nem izzadt a lábam a gyors és meredek részeknél sem, nyugodtan engedtem magam, nem feszítettem a lábujjaimat a cipő orrának. A verseny végén ért az utolsó meglepetés: a lábam nem egy szétázott törölközőre hasonlított. Nem volt tele fehér felázásokkal és gyűrődésekkel, és egyáltalán nem úgy festett, mint aki épp most futott 50 km-t.

Egyszóval jól választottam ismét. Már szemezek a következő cipővel amely, a Dynafit Alpine Pro lesz. :)

Köszönöm Alpinrun!