Októberben egy obertilliachi edzőtáborral kezdtük a szezont. Száraz edzések, síroller, futás, lövészet és kondi volt a program.

Ezt követte a ramsaui gleccsertábor, ahol délelőtt vagy délután felmentünk sífutni a gleccserre, a másik edzés pedig szárazon történt. (Síroller, futás, lövészet, kondi.) A tábor másik különlegessége a terheléses vizsgálat volt.

Ismét Obertilliach következett, ezúttal már havon, ahonnan egyenesen Lenzerheideba utaztunk az IBU (Nemzetközi Biatlon Szövetség) által szervezett táborba.

Svájcból Olaszországba mentünk. A szezon első versenye. 10 kilométer sprint. Cél: megfutni a 250 IBU pont alatti szintet, ami a második trimeszter versenyeire, illetve az Európabajnokságra előírt kvalifikációs szint.

250,06 pont 3 hibával. Nagyjából egy tizedmásodpercen múlott… Ekkor úgy éreztem, hogy rezeg a léc, de szerencsére a következő versenyen Obertilliachban kijött a lépés a 20 kilométeres egyéni versenyszámon. 20-ból 4-szer hibáztam és ez elég volt a szinthez.

Szintén Obertilliachban rendeztek még egy super sprintet, amire az egyéni után nem sikerült felpörögni, ellenben a másnapi 10 kilométeres sprintre igen. Ismét 3 hibát lőttem, akárcsak Ridnaunban, és 212 pontot futottam.

A 2018-as évet Szlovákiában zártam egy Viessmann kupán, ahol második lettem Panyik Dávid mögött. Először állhattam volna Viessmann kupán dobogón, de sajnos az eredményhirdetés másnap volt, amire már nem tudtam ott maradni. Itt harmadjára lőttem három hibát a szezonban, a szokásos egy fekvő, két álló felosztásban.

Az újévnek kemény szárazedzésekkel ugrottam neki és az első hétvégén még Bánkúton is tudtam sífutni, ami külön öröm volt számomra.

Január második hetében nekivágtunk a második trimeszternek. Duszniki Zdroj, Arber és Lenzerheide volt a sorrend a helyszínek tekintetében.

Dusznikiben az első sprinten végre megnyílt az esély a tökéletes versenyre egy hibátlan fekvő lövészet után, amit sajnos az álló négy hiba gyorsan lerombolt, de legalább 250 alatt lett a pontom. A második sprint ettől is gyengébben sikerült, a decemberi futóforma már messze volt.

Az arberi rövid egyénin folytatódott ez a sorozat, 8 hibával és gyenge futással.

Az arberi és a lenzerheidei sprinten a lövészet nem jött össze, viszont a futás kezdett újra összeállni, így 5 hibával is mind a kétszer bőven 250 pont alatt voltam. (233 és 234 pont)

Ez az 5 verseny elég kimerítő volt ilyen rövid idő alatt. (14 napon belül) Sokat nem pihentem, mert néhány nappal később már indultam is Szlovákiába az Ifjúsági és Junior Világbajnokságra, hogy segítsek a csapatnak, illetve Dáviddal karöltve edzőtáborozzunk. Hiányzott már, hogy újra az edzésre koncentrálhassak és a fejlődésre.

Februárban még lesz egy edzőtáborunk Obertilliachban, majd következik a szezon két legfontosabb versenye egymás után. Február 17-24-ig a Biatlon Európabajnokság Fehéroroszországban, majd február 28-tól március 8-ig a Téli Universiade Oroszországban. Elindultunk végre egy hosszú úton és megtettük az első lépéseket.