Sajnos idén is foghíjas volt a mezőny. Dávidék kiköltöztek nyáron Ausztriába és érthető módon emiatt a verseny miatt nem jöttek haza, Somának pedig jelenleg nincs fegyvere, ezért nem tudott indulni.
Innentől kezdve egy jó edzésnek fogtam fel a versenyt, ahol lehet erős terhelés alatt lőni. Olyan szempontból nem is volt baj, hogy nem volt óriási a tét, hogy kipróbálhattam először, hogy milyen kontaktlencsével versenyen lőni, illetve az új fegyverbeállításokat is. Különösebben nem kellett és nem is sikerült rápihenni, mert az előző napi fegyverismereti vizsga eléggé elhúzódott, így a reggel 9 órás kezdés után este hatkor indultam haza, és hétkor tudtam csak „ebédelni”, majd jöhetett az edzés. Sok idő így alvásra sem maradt, de ehhez képest nem éreztem magam annyira rossz állapotban a verseny reggelén.
Szőllős Andris jelenléte miatt várható volt, hogy futóverseny azért lesz. 7 kilométer volt a táv, amit egy egy kilométeres körön tettünk meg. Az első és a második lövészet előtt volt két-két kör futás, a harmadik és negyedik előtt egy-egy kör, és a végén még egy befutó kört kellett futni.
Egy perccel indultam Andris mögött, így arra számítottam, hogy a verseny késői szakaszában kerül csak látótávolságba. Lendületesen kezdtem, de olyan tempóban, amit még lehet fokozni. 4:06 lett az első kör, és a második is hasonló tempóban ment. Andrist láttam a lőtéren, hogy gyorsan lőtt, de cserébe ötöt hibázott. Az egy percből így nem sok fogyott el, de mivel én hármat hibáztam, ezért előnybe kerültem. A harmadik és negyedik kört a rossz lövészetem miatt hasonlóan erős tempóban futottam. A lövészet forgatókönyve is ugyanaz volt, mint az előzőé. Andris öt, én három hiba. Az előnyöm a hibánként hozzáadott fél percek miatt nőtt, de futásban csak egy kevéssel kerültem közelebb.
A versenynek ennél a pontjánál már sejtettem, hogy nagy baj nem lehet, ami a helyezést illeti. Sajnos emiatt belekényelmesedtem a futásba és a lövészetbe is, így egy rossz befekvés miatt négyet hibáztam a harmadik lövészetnél.
A következő kört sem futottam meg nagyon, állva pedig hármat hibáztam. Bár Andris jóval előttem ment ki a lőtérről, szerettem volna minél közelebb kerülni Hozzá, ezért elkezdtem végre rendesen futni, hamár a versenyt addig elalibiztem. A második emelkedőn került csak látótávolságon belülre, de a célba már csak 9 másodperccel ért be előttem.
Ezzel megnyertem nyári biatlon országos bajnokságot, ami örömteli, bár tényleg szomorú, hogy ilyen kevesen voltunk a versenyen.