Szerettem volna ezen a versenyen elindulni, de az előzetes terveim alapján nem tudtam vállalni a részvételt. Idő közben viszont úgy alakult, hogy mégis lett rá kapacitásom, így a szervezők rugalmasságának köszönhetően becsúsztam az utolsó pillanatban a versenyre. Az nem volt kérdés, hogy melyik távot válasszam. A Terep L 21 kilométere beleillett a felkészülésembe.
Mivel ismét az edzésen van a fő hangsúly, ezért ezt a versenyt is ennek szellemében szerettem volna teljesíteni. Jó érzésekkel, de nem széthajtva magam, hogy tudjam folytatni az edzésmunkát a következő héten is. Ebben a tervemben a buktatót Szabó Sanyi jelenthette volna. Tudtam, hogy indulni fog, de úgy voltam vele, hogyha nagyon nyomni fogja, akkor úgyse tudok elfutni Vele.
A pálya első fele oldalról kerülte a „hegyet”. A rajtnál előre álltunk Sanyival és elkezdtük kibeszélni az élet nagy dolgait. Közben néhányszor hátrasandítottunk, hogy mi zajlik mögöttünk. Eleinte 2-3 ember, később már csak Belák Bali volt látótávolságon belül. Nyomtuk egymásnak a szöveget és teltek a kilométerek. A frissítőt odafele kihagytuk.
A fordítónál már nem láttunk magunk mögött senkit. Nem szaggattuk szét egymást, de egész jól haladtunk. A gyomrom nem volt a helyzet magaslatán, de ezt a tempót még jól bírta.
Az öltözködést eltaláltam. A Dynafit Speed Dryarn aláöltözet és a Dynafit Winter Running Tights már előkerülhetett ebben a hűvösebb időben. Egyedül a kitett napos részen volt egy kicsit melegem, de egyébként komfortos volt. Ha csúcsra akartam volna járatni magam, akkor azért a rövidgatya-trikó belefért volna.
Kicsit olyan érzésünk volt Sanyival, mintha ez is egy lett volna azok közül a futások közül, amiket régebben csináltunk errefelé edzésként.
Visszafelé a frissítőn töltöttünk egy kis kólát, bekaptam egy gumicukrot, aztán nekiindultunk a maradék szintnek. A 700 méter szintemelkedés szinte észrevétlenül repült el.
A szó fogyott, a tempó gyorsult. 16,7 kilométernél elváltak útjaink Sanyival. Mondtam, hogy menjen nyugodtan, én amúgy se voltam a toppon a gyomrom miatt. Természetesen nem csak ezen múlott, hogy nem mentem el Vele, mert olyan tempót váltott, amit egyébként sem tudtam volna átvenni, csak egy rövid időre maximum. Egy kicsit én is gyorsítottam, hogy hamar felérjek az Erzsébet kilátóhoz, mert már nem voltunk messze. A lefelét még így is nagyon élveztem, hogy a gyomrom teljesen szétrázódott.
Másodikként értem célba, 1:36:59-es idővel. Sikerült tartani magam a tervhez, egy nagyon jó edzőverseny lett és Sanyival is jót beszélgettünk.