Erősen kérdéses volt a sífutó országos bajnokság sorsa, de végül szerencsére megrendezésre került. A körülmények olyanok voltak amilyenek, de azt hiszem ki lett belőle hozva a maximum.

Miután a szlovákok visszamondták a rendezést, és más FIS verseny nem volt, ahol meg lehetett volna tartani, nem maradt más lehetőség, mint Magyarországon megrendezni. Szerencsére a mátraszentistváni lesikló pálya ezt bevállalta. 

A Sípark munkatársai külön nekünk húztak egy pályát Panyik Dávid vezetésével. A kör egy meredek felfeléből, és egy kanyargós, technikás lefeléből állt, 950 méter hosszú volt. Összesen 5 kört kellett megtennünk belőle, és 200 méter szintemelkedés volt a teljes, 5 kilométeres távban.

6-os rajtszámmal indultam, utolsó előttiként. Fél percenként rajtoltunk. Az első kört megnyomtam felfelé, a lefelét pedig igyekeztem támadni, kifejezetten jónak éreztem. A második körben lassultam felfelé, de a lefelé még mindig egész jó volt. A harmadik körre kezdtem elfogyni és a lefelé sem ment már olyan jól, mivel nagyon felkásásodott a pálya. Bár próbáltam úgy menni, mint az első két körben, de emiatt majdnem elestem a kör végén, mert a belső ívek használhatatlanná váltak. A negyedik kör már nem esett jól, de az utolsóra összeszedtem magam és egész jól haladtam felfelé is.

19 perc 37 másodperces idővel 3. helyezést értem el. Élveztem a versenyzést, bár nem voltam már igazán jó formában, mivel amióta véget értek a nemzetközi versenyek, azóta arra koncentrálok, hogy megírjam a szakdolgozatomat a Budapesti Corvinus Egyetemen.