A sífutó világbajnokság után egyből Obertilliachba utaztunk, az IBU kupa sorozat záró állomására, ahol sűrű versenyprogram elé néztünk. Öt napon belül négy versenyen álltam rajthoz.

Rövid egyéni - 15 kilométer

Először egy 15 kilométeres rövid egyéni versenyt rendeztek. A pálya nagyon jó állapotban volt, jó tempóban lehetett rajta haladni, ebben a szezonban itt voltak a legjobb körülmények. Így hiába indultam 119-es rajtszámmal a mezőny végéről, a pálya minősége nem romlott. A hátfájdalom miatt próbáltam tehermentesíteni a fájó részeket, így viszont túl dolgoztattam a tricepszem, úgyhogy a változatosság kedvéért az fájt a verseny előtti napokban. Emiatt ahol csak lehetett, a mindenlábas technikát erőltettem, mert annál kevésbé fájt.

Visszafogottan kezdtem a versenyt, inkább csak a sík részeket nyomtam, az emelkedőkön spóroltam. Az első körben meglepődve tapasztaltam, hogy nem érzek sehol fájdalmat. Jó állapotban értem a lőtérre, és koncentrált voltam, egyszer hibáztam. A második körben tartottam a tempót. Hármat hibáztam, majd változtattam a pozíción, így a maradék két korongot sikerült leszednem. 

A harmadik körön is jól éreztem magam, viszont a hátam el kezdett fájni. A tempó ennek ellenére nem esett vissza. A második fekvő lövészetnél kétszer hibáztam, ami egy kicsit bosszantott, mert stabilnak éreztem.

A negyedik körben lassultam, a kör végén megelőzött a 122-es versenyző. Az utolsó körön szerettem volna visszaelőzni, mert úgy tűnt, hogy fáradt. Emiatt a lövészetet elkapkodtam és hármat hibáztam. 10-15 másodperccel utána indultam az utolsó körre. A nagy emelkedőig tartottam a tempóját, de hiába pörögtem fel, onnantól kaptam még 10-15 másodpercet a célig. 118. helyen végeztem, a 9 hiba sok volt. A futás ahhoz képest, hogy nem hajtottam 100%-on, egészen jól ment.

Sprint - 10 kilométer

Két nappal a rövid egyéni után 10 kilométeres sprint következett. Fáradtan ugyan, de nagyon nyugodtan kezdtem a napot. Nem kapkodtam semmivel, nem volt rajtam semmi stressz, visszajött a rutin, amire egy ideje vártam. 

A verseny előtti este esett egy kis hó, ami lassított egy keveset a pályán, de inkább a lécválasztásnál okozott gondot, mert egyik sím se ment igazán meggyőzően.

89-es rajtszámmal a 3-as csoportból indultam. Az első kör nagyon jól esett, erősnek éreztem magam, olyan helyeken is könnyedén fel tudtam menni mindenlábra, ahol nem biztos, hogy kellett volna. Ennek ellenére viszont nem lett olyan jó a köridőm. 

Fekve sikerült végig koncentrálnom, és bár az utolsó korong érintő volt, de az is leesett, így hibátlan lövészet után nagy elánnal vágtam neki a második körnek, talán túlságosan is. Elfutottam egy kazah sráccal a körön, de már nem esett olyan jól. 

Állva hármat hibáztam, és már a büntetőkörözés közben éreztem, hogy kezdek elfogyni. Utána még 3,3 kilométer volt hátra. Próbáltam felpörögni, de egyszerűen nem haladtam, nem tudtam beletenni az erőt. Rég készültem el ennyire a verseny végére. 

29 perc 10 másodperces idővel 111. helyezést értem el, ami a szezonbeli második legjobb eredményem. Kicsit bosszantott, hogy amikor végre sikerült egy jobbat lőnöm, ennyire elfogytam futásban a verseny végére. A 29 percből 21-et töltöttem a verseny során a legmagasabb pulzus zónában. Ez a jól sikerült versenyeken is csak 6-7 perc szokott lenni. A maxpulzusom is rég nem látott magasságokba szökött, 190-nél állt meg.