Szerencsére minden a terv szerint alakul, ami a Skyrunning Ifjúsági Világbajnokságra való felkészülésemet illeti. Ahogy azt a mandulaműtét előtt nagyjából egy hónappal kiszámoltam, április közepén. Egy műtéttel nem könnyű számolni, leginkább csak bízni lehet benne, hogy a felépülés napra pontosan úgy halad, ahogy szeretnéd.

6 héttel a világbajnokság előtt elérkezett az idő, hogy visszaálljak a korábban szokásos adagra és 100 kilométert fussak minden héten. Első hétvégére beterveztem jó előre a Jabilt, hogy legyen tempófutás.

A hétközi közös edzésen 5 kilométert futottunk, ahol 3 kilométerig 3:30-as tempót kellett menni és a végén lehetett fokozni. Ez jó képet adott az állapotomról. Ez alapján 3:40-nél gyorsabb tempóban szerettem volna futni a 14 kilométert, de igazán elégedett 3:35 alattival lettem volna.

A pénzdíj nem járt a fejemben, Tölgyesi Tomit egyenesen győzködtem, hogy jöjjön el, ezzel is csökkentve az erre való esélyeimet. Nem volt rápihenés, kellettek az erős kilométerek és a szintemelkedés a megelőző napokban. Annyit engedtem magamnak, hogy előző nap csak 10 kilométert futottam terepen, cserébe hosszúnak mondható 6 kilométer bemelegítéssel kompenzáltam a verseny előtt.

Eldördült a rajtpisztoly és összeállt a 8 fős élboly. Meg se próbáltam rájuk állni. Az első két nőt is elengedtem és mikor a 3. megelőzött, beálltam mögé. Ő történetesen Bicsák Flóra volt.

3:25-ös első ezer. Hát a többiek elkezdték rendesen, de még ez is erősebb, mint amire nekem szükségem volt.

A 2., szeles kilométernél döntöttem úgy, hogy megelőzöm a 3 lányt, ami egy tempóváltással sikerült. Légüres térben maradtam, de Flóra eljött velem.  Hogy legyen valami értelmes célja is a futásomnak, gondoltam segítek neki fogni a szelet.

Ez ment a 6. kilométerig. Ekkor láttam, hogy egy srác leszakadt és közeledünk. De nem ez jelentette a változást.

Jött szembe az élboly. Egy váltó, két váltó, három váltó, négy váltó. Hogy is volt az a pénzdíjjal? Hirtelen dollárjelek jelentek meg a szemeim helyén.

Kicsit sajnáltam, hogy nem tudok tovább Flórának segíteni, de az eredményeket nézve nem is volt rá szüksége. 😊

Gyorsan felfutottam Molnár Robira, majd megelőztem és mentem tovább.

Bár nem tudtam biztosan, hogy hányadik helyen állok, de 4-5 körül számoltam magam.

A 3. körben igyekeztem ellépni, ami a szembefutásnál úgy tűnt sikerült.

Az utolsó kör elejét megnyomtam, hogy ne legyen gondom a végén, már ami a társaságot illeti. Az utolsó másfél kilométer nem esett kifejezetten jól, de nem volt veszélyben a pozíció.

Tavaly Tomival nagyot küzdöttünk a 6. helyért, amiért még pénzdíjat járt, idén egy 3 perccel gyengébb futás 4. helyet ért.

Az időm 51:03, ami 3:38 perc/km-es tempót jelent, így ezzel nem vagyok teljes mértékben elégedett, de a helyezés kárpótolt.