2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Büki Ádám 2018-as éve

Büki Ádám 2018-as éve

2019.01.03.
Így telt Dynafit nagykövetünk éve.

Büki Ádám 2018-as éve

SZÁMOKBAN:

36 verseny - 413 km

Edzés:
- Futás: 2481 km
- Sífutás és síroller: 1986 km
- Kerékpár: 1302 km
- 12 óra erősítő edzés (Október-November-December)

Összesen:
5769 km - 429 óra - 90.900 méter magasságnövekedés

 

FONTOSABB EREDMÉNYEK:

- Skyrunning Ifjúsági Világbajnokság 13. helyezés
- Biatlon Erdészeti Európabajnokság 6. helyezés
- Biatlon 212 IBU kvalifikációs pont
- Szlovák Biatlon Viessmann Kupa 2. helyezés

 

FŐ ESEMÉNYEK:

- Skyrunning Ifjúsági Világbajnokság
- Skyrunning Felnőtt Világbajnokság
- Biatlon Európabajnokság
- Biatlon Edészeti Európabajnokság
- Nyári Biatlon Világbajnokság

 

A számok mögött:

JANUÁR

Jól indult az év. Annak ellenére, hogy a biatlon Európabajnokságon éppen lemaradtam a 250 alatti IBU pontról, rögtön utána az Erdészeti Európabajnokságon 6. helyezést értem el. Olyan jó futóformába kerültem, amilyenben a tavaszi/nyári versenyszezon közben szoktam lenni.

FEBRUÁR

Jött a hidegzuhany a több hétig elhúzódó mandulagyulladással, pedig ekkor már tudtam, hogy mi az évi főcél: Skyrunning Ifjúsági Világbajnokság.

 

MÁRCIUS

Ez nagyon motivált, talán túlságosan is… Ez a hónap a januári forma visszanyeréséről szólt.

 

ÁPRILIS

Áprilisig 7-ig nagyjából sikerült is. A Szarvasűzőkön már erősnek éreztem magam, azonban ekkor jött az újabb csapás, megfájdult a térdem. Két héttel a tavaszra kitűzött főverseny, a Muzsla előtt, ami egyben válogatóverseny volt a felnőtt Skyrunning Világbajnokságra. (Szinte már csak rá kellett volna pihenni) Orvosok sora következett, majd újabb mandulagyulladás a pihentetés alatt. A mandulaműtét már nem volt kérdéses, nem úgy, mint a Skyrunning Ifi VBn való részvétel.

Eközben a térdemmel eljutottam Csáki Enikőhöz, aki megoldást talált a problémámra. Napi egy-másfél óra nyújtás-erősítés. A műtét és Enikő mentette meg az évemet.

MÁJUS

16.: Műtét. Két hétnyi szenvedés követte.

JÚNIUS

Mivel már volt egy kifizetett út Olaszországba egy Target Sprint versenyre két héttel a műtét után, ezért kiutaztam és végül el is indultam rajta. Nem volt elvárható a jó eredmény. A térdem sem volt tökéletes még, de javuló tendenciát mutatott.

Két lovat megülni nem könnyű és nem is sikerült. Az őszi programra is gondolni kellett. Szerettem volna magam kvalifikálni a felnőtt Skyrunning Világbajnokságra és a Sportlövő Világbajnokságra is. (Egy időpontban rendezték mindkettőt) Előbbi azért volt problémás, mert a válogató versenyeken nem tudtam rajthoz állni a fent említett problémák miatt, utóbbi pedig azért, mert hiába szedtem össze magam a Target Sprint World Tourra és a Hódmezővásárhelyi versenyre, végül be sem kerültem be a csapatba.

A Skyrunning Világbajnokságra ennek ellenére bekerültem a válogatottba. Így végül nem maradt választásom, de legalább megkíméltek egy nehéz döntéstől. Van, hogy az élet dönt helyettünk.

JÚLIUS

A fokozatos, de kimaxolt felkészülést hozta. Állandó fáradtság. Nem az edzéseket volt igazán nehéz megcsinálni, hanem a napi 1-1,5 óra nyújtást. 

Két héttel az Ifi VB előtt egy erős edzéshétből két versenyt szerettem volna megoldani. A Hegyifutó Országos Bajnokság nem úgy sikerült, mint szerettem volna, a másnapi Diósgyőri-vár Trail viszont biztató volt.

AUGUSZTUS

3 hónap sem telt el a műtét óta és elérkezett az év fő versenye. Már nem érdekelt az eredmény, csak élvezni akartam, hogy egyáltalán ott lehetek. Tudtam, hogy minden tőlem telhetőt megtettem a jó eredmény érdekében.

Összetettben 13., Sky távon 15., Vertikál távon 20. helyezést értem el. Nem ez volt az eredeti célom, de maximálisan elégedett voltam vele ebben a helyzetben.

Kicsit visszavettem utána, ami inkább a nyújtáson látszódott meg, illetve jött a családi nyaralás is.

A nyaralás előtt, mint derült égből a villámcsapás, kiderült, hogy utazhatok a nyári biatlon Világbajnokságra. Sose voltam korábban és most is felkészületlenül, de úgy gondoltam ez egy fontos verseny lehet a jövőt tekintve. És az is lett.

SZEPTEMBER

A fókusz ismét visszakerült a Skyrunningra, a felnőtt Világbajnokságra Skóciában. Előtte egy héttel a Fehérkőlápa Hillclimbon mértem fel, hogy hogy is állok.

A verseny jól sikerült, viszont a VBre nem tudtam tökéletes formába kerülni, de annyira azért nem sikerültek rosszul a versenyek. Sky és Vertikál távon is indulhattam és mindkettőből rengeteget tanultam.

Ezután terveztem egy nagyobb lélegzetvételű pihenőt, ami arról szólt, hogy versenyeztem, de nem nagyon edzettem. (De még így is többet, mint terveztem)

A hónap végén átvehettem a Budapesti Corvinus Egyetem Jó tanuló - jó sportoló díját.

OKTÓBER

Hirtelen elindult valami. Szőcs Emőke kezébe vette az irányítást és megtörtént, amire évek óta vártam/vártunk. Folyamatos edzőtáborok és sok havon töltött idő. Összeállt a biatlon csapat. Nyugodt, megtervezett felkészülés.

NOVEMBER

Az edzőtáborok folytatódtak és munkámnak köszönhetően megismerkedtem a sítúrázással is.

DECEMBER

4 versenyem volt megfutni a bentmaradási szintet az IBU kupa sorozatba. Az elsőn egy tizedmásodperccel maradtam le róla, de ez az eredményem még így is jobb volt a korábbiaknál. Ez olyan motivációt adott, hogy rögtön a következő versenyen sikerült egy jó lövészettel megfutni a szintet a 20 kilométeres egyéni számban, ami rég várt örömöt szabadított fel bennem. A harmadik versenyszám még szokatlan volt számomra, így nem sikerült olyan jól. Két nappal a 20 kilométer után nem tudtam átállni a 3 kilométer ritmusára, de inkább a lövészet vitte el azt a versenyt.

Az utolsó versenyen viszont újra egyéni legjobbat futottam, ahol az egyéniben elért pontszámot is jóval felül tudtam múlni.

A két Ünnep között volt az év záró versenye december 29.-én. Korábban még soha nem állhattam fel szlovák versenyen a dobogóra, de most ez is megtörtént. Bár nem volt se nagy, se erős a mezőny, de ilyen előfordult már korábban is. Panyik Dávid nyert, én lettem a második.

Mindeközben kihirdette a Sportlövő Szövetség a 2019-es válogatott keretet, melynek tagja lehetek.

ÖSSZEGZÉS

Nem volt könnyű év, nagyon nehezen indult, több hét is sportmentesen maradt. Ennek ellenére maximálisan elégedett vagyok vele és boldogan tudok rá visszatekinteni. Talán 2017-ben jobban ment a terepfutás, idén viszont biatlonban történt nagy előrelépés.

2019-re már már adottak a tervek.

Rengetegen segítettetek abban, hogy elérjem a céljaimat, amiért hálás vagyok Nektek. Köszönöm!

Külön köszönet a támogatóimnak, akik szintén mindig mindenben mellettem álltak:

Alpinrun

Dynafit

Garmin

Budapesti Corvinus Egyetem

Bükki Műhely

Team Outthere

Vaccsuszirunáj

További cikkek:

Túra
127 km és 6660 m szintemelkedés a Tengeri Alpokban
2023.02.15.
Az Alpin Team február első hétvégéjén tartotta a szokásos edzőtáborát Monaco-ban, illetve a francia Riviéra hegyvidékén. Munkatársunk, Kovács Józsi a futó szekciót képviselte. ...
Túra
114 km gyönyörűség: Ultrabalaton Trail
2022.10.26.
Munkatársunk, Kovács Józsi a 10. helyen futott be az Ultrabalaton Hegyestű Trail terepfutó versenyen, ahol 114 km-t és 2100 méter szintemelkedést kellett leküzdeni a futóknak ...
Túra
Volt egyszer egy Beac Maxi
2022.09.16.
Munkatársunk, Kovács Józsi egy klasszikus teljesítménytúrán járt a hétvégén. A terepfutó versenyzés előtt, hazánkban a természetet kedvelő futók ilyen TT-ken edzettek ...
SpiderClub Airborne