Nagy reményekkel érkeztem a síroller országos bajnokságra, hiszen jól alakult a felkészülésem. Sok és jó minőségű edzésmunkát tudtam végezni a nyáron, és jó formában éreztem magam. Májusban 70, júniusban 75, júliusban 90 órányi és a 16.-ai OB előtt is még 33 órányi edzés gyűlt össze augusztusban.
Nem túlzottan örültem, amikor megláttam, hogy milyen pályán fogunk versenyezni és erre mennyi és milyen felkészültségbeli különbségekkel rendelkező versenyzőt akarnak egyszerre ráengedni. Az egy kilométeres körön rengeteg kanyar volt és voltak, akik 10-12 km/h-val, és voltak, akik 25-30 km/h-val haladtak. Nagyjából 40-50-en sorakoztunk fel a rajtban. Nekünk 15 darab kört kellett megtennünk.
Mi, a síroller országos bajnokság indulói, a 3. sorból indultunk. Azt még megértem, hogy a gyorsabb görkorisok előlünk induljanak, de hogy a lassabbakat miért kellett elénk állítani, számomra rejtély maradt. Nekünk volt tétje a versenynek, Nekik kevésbé. Ezt egy külön rajttal vagy egy értelmes rajtba állítással könnyen orvosolni lehetett volna.
A rajt is csúszott egy negyed órát. Már beállítottak minket, így nem volt kellemes kiállni a tűző napon. Rögtön a rajtnál két párosbotozás után fennakadtam az előttem lévő soron, miközben Soma és Kristóf is jóval előttünk voltak már az első kanyarban. Köztünk össze-vissza görkorisok. 2-3 körbe telt, mire fel tudtunk zárkózni Dáviddal, Ádival és Imivel.
Végre szépen összeálltunk egy bollyá, amikor Kristófot letarolta egy görkoris. Szerencsére nem vitte el az egész sort és senkinek nem lett komolyabb baja, így hamar újra összeállt a boly. Elkezdtük lekörözni a Többieket, sokat kellett kerülgetni. Az 5. kör elejét kicsit megrántottam, hogy megnézzem, ki milyen állapotban van, de nagyjából mindenki tudott jönni.
Ezt követően Kristóf és Ádi kínáltak vissza minket a 6-7. kör környékén, ami szétszedte a bolyt. Ketten el tudtak menni, és Soma is jóval előttünk volt, de Rá vissza tudtunk zárkózni. Én szerettem volna megpróbálni Ádiék után menni, de az csak akkor sikerülhetett volna, ha váltva vezetünk, de a Többiek már inkább a 3. helyet védték.
A 10. körtől emiatt előre álltam egy kicsit erősebb tempót diktálni, de mikor láttam, hogy Ádiékat így nincs esély utolérni, akkor inkább beálltam Soma mögé pihenni. Az utolsó előtti körben Soma megrántotta a tempót, de ott tudtunk maradni, így onnantól nem volt kérdés, hogy hajrá fog dönteni.
Még az utolsó körben is kerülgetni kellett az embereket, miközben már hárman egymásra figyeltünk (Meg arra, hogy a mellettünk gyorsabb rollerrel induló versenyző ne furakodjon be a boly közepébe...).
A hajrában Dávid volt a legerősebb, így Övé lett a 3. hely és Soma lett a 4. Én 5. helyen értem be, a célegyenesben már nem tudtam visszajönni (Bár ha vissza tudtam volna jönni, akkor sem lett volna elég hely az előzéshez, mert a befutót fele olyan szélesre csinálták, mint az átfutó zónát...).
Az eredményhirdetésre rengeteget kellett várni, amit nem is csodáltam, azután, hogy mekkora kavarodás volt a pályán. Hivatalos eredménylista azóta sincs, pedig eltelt már egy-két hét...
Összességében egyébként a mezőny miatt nagyon jó verseny volt, és nem is az 5. hely, sokkal inkább a szervezés miatt távoztam rossz szájízzel. Tavaly 4. lettem, ráadásul akkor a hajrában maradtam le az első három helyről, mégis sokkal jobban éreztem magam a verseny után, mert nem külső problémákkal kellett foglalkozni verseny közben, hanem csak egymásra és a versenyzésre kellett koncentrálnunk.
Külön öröm volt, hogy a Biathlon Fans Hungary kilátogatott az eseményre, és igazi versenyhangulatot teremtettek a szurkolásukkal, köszönjük!
Fotók: Bocsik Sándor