A 20 kilométeres egyéni szám után két nappal 10 kilométeres sprintet rendeztek. Sok idő nem volt kipihenni az előző versenyt, de egész jól sikerült regenerálódni.

A pálya bár jobb állapotú volt (nem volt annyira mély a hó), de mivel egész nap havazott, mi pedig csak délután versenyeztünk, ezért 5 centiméter friss hó fedte a pályát, mire sorra kerültünk. Ennek megfelelően egy vékony sáv volt csak használható, amit előttünk lejártak. A friss hó miatt kicsit lassabb volt a pálya, de így sem volt katasztrofális a helyzet. A táv 500 méterrel hosszabb volt, ami 10 kilométernél nem olyan kevés. Ez főleg azért volt furcsa, mert meg lehetett volna oldani, hogy ne legyen hosszabb.

100-as rajtszámmal indultam, ezúttal hármas csoportból. Egész jó első kört futottam, de fekve hármat hibáztam. Ha már rosszul lőttem, legalább a második kört megnyomtam még jobban. Az álló lövészet előtt kifutottam magam és fejben is kicsit elengedtem, így négy hibát lőttem. Az utolsó kört még kiélveztem, mert jó erőben voltam.

Összességében ez is egy gyenge verseny volt, bár pozitívum, hogy a bentmaradási szintet még 7 hibával is meg tudtam futni. 134. helyezést értem el 34 perc 55 másodperces idővel. A futásom végre javuló tendenciát mutatott az Európa-bajnokságon, de a lövészettel még mindig komoly problémák voltak. Ennek ellenére végre tudtam valamennyire élvezni ezeket a versenyeket, és rutinszerűen csinálni a tennivalókat.

Fotók: Gabriela Mozdzierz